Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Nulláról Százra

Nulláról Százra

Tánclépés

2018. december 17. - Trójai Csaló

- Mondd még egyszer, ne haragudj, hogy kéred?
A csapos ideges hangjára eszmélek. Írni akartam aznap este, valahogy nem ment, nem kezdődött, nem adta, így keveredtem a Helyre, ötletek, történetek, csonka-bonka, csetlő-botló részletek kavarogtak a fejemben, nem akartak összeállni.

- Egy deci bor, másfél deci szóda.
Hoppá. Erre nem lehet fejet fel nem kapni! Fel is kaptam. Fel is mértem. Csinos lány, bölcsész, talán, skatulyáz az agyam egyik fele, szokatlan kevercset kér, izgulódik a a másik. Mi lesz ebből? Ketten blokkoltuk a pultot, a fura csinos a fura fröccsére várva, én a társas magányommal, italommal, rövidemmel. Nem állom meg hogy megálljam szó nélkül.

- Másfél deci szódával? Ez mi? Mindig így iszod?
- Nem, ma így jött.
- Érdekes.
Szünetet tartok, teátrálisat, nem-nem, nincs kémia, rutin van, itt minden szó flört, itt minden szó egyszer történetté nemesül, mint a jó bor, vagy feledésbe merül, mint a súlytalan házmesterek.

- És hogy hívod?
- Mit?!
- Ezt a fröccsöt. Se nem kisfröccs, se nem hosszúlépés. Mi ez?
- Nem tudom, nem gondolkodtam rajta. Kell legyen neve?
- Nem árt. Hacsak nem kivétel.
- Pedig az.
- No jó, attól még lehet neve.
- Félhosszú lépés?
Grimaszolok, nem tetszik. Nem a lány, a név. A névadás fontos, aminek nincs neve, az lebeg a semmiben. Gondolom akkor és ott. Mentől kevésbé vagyok író annál inkább annak akarok látszani, ott és akkor. Nincs kémia, van képmutatás, nincs tétje, annál inkább van motiváció, de ha van motiváció akkor van mögötte kémia is nem? Elgondolkodom. Őszintén.

- Lépésnek lépés, de olyan felemás.
Még nem kapja a, mit is, hát ezért kell elnevezzük, teljesen figyel, fürdök benne, erre játszottam. Én is teljesen figyelek, nem rá, a helyzetre. Folytatom.

- Lépés, de nem hosszú, kicsinek nagy. Félnek megint nem lépés, tehát nem félrelépés...
A szeme kacag. Csiklandós, hát nem ezért, ezért is vagyunk itt, tartjuk fent ezt a közeget? Csiklandós, abba nem hagynám, a világért sem, ezt a pillanatot nem hagynám veszni. Táncolunk a pillanatban.

- Ennyire szokatlan?
- Ennyire. Annyira, hogy nevet kell neki adjunk.
Most már kacag, nem csak a szeme, a szája széle, arca minden rándulása. Nem, nem, ez itt ennyi, kimaxoljuk ami van benne, és ennyi van benne: bohó beszélgetés, röptében a pult mellett, hát hiszen ezért jöttem, táncolni, hasít belém a tökéletes név.

- Mi jutott eszedbe?
Ohó, kóstolgat, felhorgadok. Hát csak tegye, ezért táncolunk itt, egymásba kóstolva.

- Tánclépés. Mit szólsz?
Homlokot ráncol, kacagány a homloka, táncol a ránc, mórikálja magát, látom, hogy egyetért, látom hogy megegyeztünk. Ez lesz a név a pult keresztségében, rámnevet, megkapta, amit kért, én is, a történetemet mára. Erre koccintunk, mint az igazi keresztelőkön szokás, na meg a névre.

- Tánclépés. Erre iszunk?
Biccentek. Azt nagyon tudományosan csinálom, tánclépésben.

A bejegyzés trackback címe:

https://nullarolszazra.blog.hu/api/trackback/id/tr2614496618

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása